Szemklinikán

Forgatom régi angol könyvemet. A kórház erre kényszerít s lesem, mint jól preparált sejteket, szavak mögött a költőket megint. Most látom, mit felejtett, aki volt. Szótárt se nyitok rájuk és ekképp a szöveget, mint orvos boncolom. És egyre tisztább, biztosabb a kép. És ez a jó… Mert látni kell, ha egyre romlik is a szem s bár meg-megrándul a kezem, de szebb így tudni s ábrándok helyett látni, hogy csak a biztos szó emel… Így lapozom tovább a könyvemet.