Melynek polgára nem a test

Kályhám csempéin napkorong és búzaszem. Kör és csíra a zöld lapon… Tűnődöm jelképeiken, s mikor halkan a köd, akár egy Chopin polonéz, kályhám zöld napja arcomba és tollamra néz. A búzaszem, mint a kenyér, hozza egy pékség illatát. Földdel, éggel telik szobám és értem mindkettő szavát, de szárnyaikon tartva a kezem, a füzet-lapomon föl-fölvillan keményen egy másik birodalom, melynek polgára nem a test, de rajta túl!… És az a nagyobb! És búzán, napon át talán már abban is otthon vagyok?