Duinón, Becén túl

Ki kapál holdfényben rózsát s mikor a csillagok szedik a szirmát, láttad-e azt a vérző ágat? Képét a képtelen világnak… És hogy jelölnéd versbe? Tíz ujjadon mért tizenkét lepke? Szárnyuk szemével?… Vagy a költő Rilke felel… Alig emberöltő s azt a csokrot akkor miért vágta? Kertem fölött mintha most az szállna, suhintva késnek és halálnak, hogy ott szebbek, ott azok a tájak Duinón, Becén túl!… Vagy mégis a vályog sarában szebbek a versek és az álmok? Kigyújtott tavaszi cseresznyefámban lángol a képtelen világ magában…