Keser-édes rigmus

Kínálnak nyakra-főre. A hegyben lassan hegymester vagyok. Tündéri nyárban fénylik a papír s rajta egy piros vers ragyog. Lehet, hogy borral írtam?… Meglehet! Firtatni mért, nekem ragyog, akárcsak szemben Tatay fala s Fonyód, ahol ma is otthon vagyok. – Hányan maradtunk? – Ezt minek számláljuk?… Ott a régi ház! A vár alatt reám s azokra is, akik elmentek, ő vigyáz…