A költő-Brútusznak
A kén hordómban váratlanul elaludt. |
Találtam bort és mekkora öröm. |
Fiúk, e hektó legyen tiétek |
és pincén át én mennybe költözöm. |
|
Ilyen egyszerű?… Csak ennyi lenne |
s nem is kell több se mennybe, versbe? |
Ki tudja?… De ha ezt te így tudod, |
megnyugtatsz költő-Brútuszom. |
|
|
|