Pincéből nézem

Megint szüretre készülök és mindig kevesebb. Miért, hogy tündöklő az ősz és fukarabb a hegy?… Vagy csak a pince nagy és egyre csak nagyobb… Valami végtelenbe nőnek a szüreti alkonyatok. Oda, ahonnan át, mely visszahozna még, olyan utat nem ismer ez a szőlőrakta hosszú hegy és pincék közti ég… Elmosva már a prés, a sajtár. Helyén a must és tiszta már a kád. Pincéből nézem ezt az úttalan sötéten néma éjszakát…