Fordulnék vissza már

Tétova este jön a bástyán. Magam vagyok… Botom kopog… Az jön?… Vagy én megyek? – tűnődöm – míg lassan kertemig jutok. Tépett tőkék között borong kifosztott szőlőnk tegnap óta. Megyek rettenve, mint a tolvaj karók, falak közé húzódva. Hallgat a kő és súlya rámszakad. Gázolt sorok között a rettenet s egy karvaly a fejem felett a nádig húz… Üres az ég is! Fordulnék vissza már, de kulcsomat zsebemből kiveszi az alkonyat.