Vele együtt lép át
| Az angyal fölzaklatja a hegyet. |
| A törzsükön elfordulnak a fák. |
| síkok bontják a szőlők mértanát. |
|
| Elveszti lényegét a rend, ha jön, |
| s bár szép, de már az őrület köszön |
| a tárgyak közt és láthatatlanul |
| kövülve mind lényéhez alakul. |
|
| A vessző teste és a szirmok szája |
| telt rózsaszínből lesz lila, |
| s ki látta már ingét kibontva, |
| vele együtt lép át titkaiba, |
|
| hol lénye, mint éles zsilett |
| a fényről is árnyékát fejti le |
| s hová a pincefalra fölsuhintja |
| a borból is rádnéz szeme… |
|
|
|