Élők között oly létezőt

Angyal, szép őrült, mondd, ki vagy, hogy egyre csak és mindig te kísértsz? A szépség kényszerétől zaklatott hívás útjaimon együtt kísér veled, hogy átragyogd, amerre csak tapint és néz az élet… Igy emel, két test között suhogva szárnyad, mióta sejtve megismertelek… Élők között oly létezőt, akit hozzánk termékeny, tiszta sejtek kötnek és úgy szólítanak, hogy szerveimben sem felejthetek. Lényedből az üzen, az itti túl sohasem fogható tere. Ha mellém ülsz, a poharamba bár fénylő mérget cseppentesz bele, de így és épp ezért vagy az enyém, ha jössz, mint évszak vagy a test szava… A szárnyad szívemmel suhog a vad Egész élő rácsaiba.