Szép és összetett mechanika

Tizenkét hattyú úszott át az öblön. A szétvert hegy felé a nyár velük… Sötét zölddel úszott a zöld gyepen a nap s vele rózsák köré a délután. Piros rózsák közé a délután velem egy vers térképivel és rajta már huszonnégy hattyúszárny vitte tovább a verset és velem a versbezárt napot… A hattyúk szárnya vitt a zöld tavon s a vers, az árnyék és piros lugas s a csillagok alatt, a tó fölött néztem-néztem a szoba-rácson át… De kinek is néztem utána e szép és összetett mechanikába?