Kezében így tart?

Magam, de honnan e magány? Hogyan jutott egymáson át míg dolmányt, tollat váltva magát egyszer csak itt találta velem?… És én vagyok, ki ő?… Kezében így tart az idő, mely páncélt, verset, várat, mint a kovács átkalapálgat? S mert nem látom, azért hiszem! Tudom, most is itt ül velem. Szavára válaszolgatok s körénk ülnek a kis padok…