21. századi költő

Reggel jött… Pontosan, akárcsak egy metrum vagy mesterség hívása. Kölcsön-kovácsműhely volt otthona. A fujtató alól lépett ki reggel. Útja zöld térkép, nád között… Szerszámot, tollat onnan vont elő. Szigony, horog, az üllőn hosszú nyárs s fénylett a hal, mint vers, ha jó. A kovács rég elment… Nem volt rá szükség… Várból az őr: – se pénz, se posztó – ! Gyalog-diákok és a rendház?… Kriptát nyitott a rím is… Eltűnt a költő… A jégen látták utoljára még… Kulcsát letette a műhely előtt. Kutyák szaglászták… Menyhal-illat, s fölöttük nap kelt kék-ladikban.