Szabó Lőrinc

Az életedet versbe fordítottad! Mint csontok kopognak szavaid. A belső fontosat kimondtad, mely szíven üt, vagy elvakit. Kegyetlen mester, szorgalmas diák, szálkás betűid, sok dioptriád átszúrták mind, de mélyre fölnagyítva s így nősz és nősz és könyved mindig nyitva.