Egryt idézve
| E sziklán mindig itt suhog a |
| Egy férfinak a kék tábla előtt |
| hozza a hírt a nádas angyala. |
|
| grimasz és fény és arcon, ablakon |
|
| kiált a belső láng, és mind, amit |
| lobbant a hegy és önnön mámora. |
|
| az Arany Angyal érkezett, a mű: |
| Gulács előtt a hal, Taormina… |
|
| együtt-egyet sugárzó kozmoszát. |
| Pásztor libeg s Kristóffal a gyerek, |
| s fény-sokszögek nagy kerek napon át… |
|
|
| Négy rajzszög tartotta a fényt. |
| a meszelt falról mit üzen? |
|
| A hogyan tovább-titkával szemben |
| szótlan ott ültünk Egryvel. |
| Félóra már, hogy néztük egyre |
| s azóta sincs hármónk közül kivel… |
|
| A rózsaszínben hangtalan, néma |
| a halvány pasztell-semmibe |
| arctalan fürdeti az arcát. |
|
| És elment Kassák, Fülep Lajos, |
| de itt maradt s szólít a mappa, |
| amelyből akkor, mint útravalót |
| a Csónakost kezembe adta… |
|
|
| Tizennégy rajz, tizennyolc vers: |
| – Közölhetetlen mindahány! |
| Csak a pecsét kegyetlen biztos. |
| Olvashatatlan az aláirás, |
|
| mintha magát szégyelte volna |
| kócsag és gém várta a levegőt. |
|
| „Borral, szőlővel megrakodva” |
| hajónk s hajósunk mindhiába… |
| Türelmes horgász, nézted a vizet. |
| Tündért, kacsát a nád falába. |
|
| A „Nádvonal” hullámzott lágyan |
| s a „Balatoni térben” mintha |
| a pepita füzet lapjával és |
| tolladdal játszott volna tinta. |
|
| És szállt a „gitárnyakú nagy barát”, |
| ha jött a tél s zölden hasadva |
| szikrákat szórt lábtól a rianás |
| s dörgött, mint nyár, a kék magasba. |
|
| S te meg se vártad „Mézöntő” havát. |
| Tizennégy égi delfin szárnya, |
| a vizitükrünk fénylő hattyúi |
| vittek mind magasabbra szállva. |
|
|
A „Fonyódi hegyek” című képre
| Ezt láttad mindig… E kettős hegyet |
| mögöttem is… Bizonyság rajzod. |
| Berkünkből köztük kelt a nap |
| s kék völgyön át lilán patakzott |
|
| az a fény, amelyen egyre nőve |
| közelgett a hajód, ha kedved hozta; |
| a piros és fehér, a csont-golyók |
| zöld posztón sikló horizontja |
|
| Fonyódra át… Hol most is vár a ház… |
| – Igy, hogy is hagytam volna nálad? – |
| E tengertúli kék, e sose-part |
| ragyogta évekig szobámat. |
|
| Két árnyék hosszú szárnya nyúlt át |
| reptetve-oldva föl lilád. |
| Árnyékon jártunk?… Vagy vizen? |
| Halakkal játszanak azok a fák |
|
| élne a vulkán… Ezért e rózsa, |
| e tűzgyökerű ragyogás ezért |
| parázslik képedről a tóra. |
|
|
|
|