Arany János halálának 100. évfordulójára
A költő monológja 1867 után
| Mindig csendben írtam, irogattam. |
| Papírra is, de többet magamban. |
| Mint a pallos kemény éle alatt, |
|
| – Hogy ki volt még?… S most ki különb nálam? |
| Eldönti majd a jövendő század… |
| – De dal nélkül?… Hát csak dúdolgassad. |
|
| – Ezerévig vagy talán nem láttad |
| cigányokkal virgódni hazádat? |
| Ahogy verték nótával a szeget |
| csontunkba?… Hát tettesd! |
|
| – Ringasd, költő, mint az eszelősek, |
| akik daltól, mámortól erősek, |
| s dünnyögve a fő-gerenda alatt, |
| Brummogd, nem vagy magad. |
|
|
|