Veri a forradalmi indulót
| Füstös mosoly mögött eltűnt kapuk… |
| A másik sor boldog delirium. |
| Mint bakkecske ugrál a zöld kerékpár |
| Nagy abroncsát veri a mester: |
| a kőfejes, hosszú sikátoron… |
|
| s a piros földek városa közül |
| – hová az utcavégek lejtenek –, |
| szittyós pillák közt alszik a |
| Fölötte félájult hisztéria |
| rajzát sikoltozzák a bíbicek… |
|
| És ha kilépsz az egyízű borok |
| házából, mint a stiglicek |
| palackból szárnyalnak ki a |
|
| s akárha égen rizling pezsgene, |
| vad egyházakat formáz a bazalt. |
| s ahogy szorítja préseit a bérc |
|
| Egy sárga vizsla száguldoz alattuk, |
|
a részeg kémények között. |
| A háztetőn vadászik nyúlra. |
| Zörög a cserép-billentyűk sora: |
| Zengőbbet, mint a római harang… |
|
| Az ABC török-szeráj hodálya, |
| s mert kúttalan, a Főtér is magyar. |
| És ó, a tó is rég tavatlan |
| de partjára épp most belép |
|
| Orosz-agárral jön sétálni. |
| A tűnt cégérek xilofonján |
| veri a forradalmi indulót |
| és látja is, ahogy a déli hold |
|
| Előtte ferences és szabadkőműves |
| vitatkozva a templomig üget. |
| Fejükre koppint a torony! |
| Keresztje nem apát, de somfabot, |
| s apáca, vájár s íme ő, a testőr, |
| nem karddal, de a nagy kosárnál |
| jóval nagyobb pocak után siet |
| kisértetek lépnek ki délbe. |
|
| Tetézve mindet s mert van ég, |
| a vasbetont tört szárnyaira kapva, |
| s kocsit, bort, bért és csülköt hagyva, |
| komoly derűnk, akár a páva, |
| sétálgat kiherélt utcákba… |
|
|
|