Befogadnak, mint a történelem

A fülledt párában elvesztem nyomuk. Mit érintettek, azt sem sejteni. A mézga-fény sehol, de váruk tömbje újra ép a szétmorzsolt kövekbe, s magányunk átnő óránkból oda, akiknek kardját, álmát nem lelem. Tüzük kivül, de rólunk szólnak egyre s befogadnak, mint a történelem egy rejtett folyosón e semmibe, hol börtönünket pára emeli. E várból ki, már hogy jönnél vissza? Még kapuját sem sejteni!…