Az Akropolisz fölött zúgó pilótákhoz
Xerxesz fölmérte s szétveri
mind
akinek ajkát
nem törte barbár
És hasad… és reped
ömlik zörög
a
TÖRMELÉK
A forrás szikla-medrén
nő a semmi
zúgó szárnyak alatt
SÜKET
a fül a kabóca-dalra
NEM HALLJÁK
a jósdák suttogó szavát
NEM ÉRTIK
a méhek hangyák pontos tetteit
VAKOK
látni a foghatót
s az arcot mely ránk néz
és öblök árnyékán ragyog
KOPIK AZ ÉGEI VILÁG
s még sejtve se
a távlatot
és ábrát
Xerxesz oly gőggel áll
akárcsak egykoron
PANNÓNIÁNKBAN
virágos kertjeinkben
a kardját pengető janicsár.
[
Digitális Irodalmi Akadémia
]