A Minotaurusz kora

1 Csak neki szabad és senki másnak a világ tündéri szigetén és fénylik a vértől a virág, sós veritéket izzad a fény.   2 Nem hal meg, mindig él a rossz. A mitoszában nő a Minotaurusz és lesz és lett s még lesz nagyobb. Szarván nőnek az új Antarktiszok.   3 Először a füge… Aztán a szív s velük törpül az ember… Már itt a jég! Lélekben dermedt Pompejik?… Vezúvi-kor!… Ember-meleg, ó, jössz-e még!   4 Ott élő kor került hamu alá, szép méretével ami emberi. De jaj, ha mostan fölragyognak a Minotaurusznak jelei…   5 Nemzette mind! S nem négy, kétlábú lett e vasmankókon bicegő sereg. Egyszer íly hadat festett már a holland, de szarvuk és szájuk ma kegyetlenebb.   6 Mosolyog… És kezében liliom… Mosolyától szirma megfagyott. Szőrét hiába is fésülte rá, szarva a szemén átragyogott.