A semmi tágít
Itt van megint… Kezem remeg… |
kifordítva egy másik tájnak |
|
Vihartalan, tudom, a tenger |
sziréndalnál is hangosabb |
s amit szemünk sohase láthat, |
a legszebb az a föld s be nem fogad. |
|
Kezem ezért remeg és ceruzám |
e part térképein keres, kering. |
Segítsetek, mind fényesebb a nincs. |
Rejtsétek el, versek, testvéreim. |
|
|
|