Izgul a vers

Lassan kitúrnak már a könyvek. Izgul a vers, sehol sem lel helyet… Irni szeretnék, ujjnyit sem lelek s mint gazda, kitől elvették a földet, kerülgetem fél-sírnyi birtokom. Rajta sok-sok kövér honfoglaló. – Hová menjek?… Jeges már kint a tó és itt a vers! Kezét, tollam fogom, de hol s mire?… Elrejtve a papír. Bontom fölüle… Annyi-annyi név mered reám!… Majd háromnegyed év. Talán jobb is… Hiába keresek. – Egy újság szélére két sort vetek s kitárja karját az a messzi rév.