Megszólított

Ősz végivel, tündéri völgybe, ma, ott jártam, hol egyszerre csak zsúrlók és mácsonyák közül hangok röppentek föl, nem madarak. Egy forrás lépett ki… Megszólított… Hűs hangja tiszta volt s derűs. Vidámabb, mint az emberi s bár láthatatlan, tudtam, ő hívott. Mögötte vaksötét vadkörtefa gyümölcstelen állt, feketén, de villogott hajló füvén a láb s én átléptem a kék mezsgyén oda, ahol az ág ringott szemközt velem s bokrát hiába húzta szét kezem.