És nem emlékezet
| Reám maradt… Enyém… Gondoltam én, |
| de már tudom, minden miénk! |
| A volton túl a van s az is, az ég. |
| Valód ott fénylik minden peremén. |
|
| Bejártad még velem s kezedbe vetted, |
| mint csokrot a bükköst és füvest. |
| Örökség az is, ahogy lengenek |
| a porzók közt sajgó üzenetek, |
|
| hogy nincs enyém, csak mind veled |
| létezik és nem is emlékezet, |
| de él… Magot repít és ültet tovább |
|
| e létezés, mint ötödik évszak |
| és sugarában együtt velem élsz csak, |
| mint kertünk s fáimban ahogy az ág. |
|
|
|