Pincémben véletlen két isten találkozik
Egy méhcsalád pincémbe költözött. |
Vadméhek… Az erdőből jöttek |
s itt döngnek tölgy ajtóm mögött; |
együtt Ámor, Bacchus és köztük én; ki-be. |
A vénségemre micsoda triasz… |
Édes fullánkkal ez sarokba ült. |
Telt sejtjeinek kincsén elmereng, |
de azt, szakállában az ősz-ezüst |
csiklandja hozzám egyre közelebb |
s a csillagi pályáknál magasabb |
trónját abroncson ütve fel, egét, |
Bacchus, hordóimon feszíti szét… |
|
|