Pincémben véletlen két isten találkozik
| Egy méhcsalád pincémbe költözött. |
| Vadméhek… Az erdőből jöttek |
| s itt döngnek tölgy ajtóm mögött; |
| együtt Ámor, Bacchus és köztük én; ki-be. |
| A vénségemre micsoda triasz… |
| Édes fullánkkal ez sarokba ült. |
| Telt sejtjeinek kincsén elmereng, |
| de azt, szakállában az ősz-ezüst |
| csiklandja hozzám egyre közelebb |
| s a csillagi pályáknál magasabb |
| trónját abroncson ütve fel, egét, |
| Bacchus, hordóimon feszíti szét… |
|
|