Mintha csak ellene

Kaszál… Egyre kaszál a szomszéd… Oly makacsul és oly kimérten, mintha csak ellene állna ki ezen a sziklás hegyi réten. Kaszával ellene s a háza, mint pajzsa lépked utána lámpával, kénnel és a sajtárt viszi fenőkövének muzsikája. Valami biztos mítoszi erő feszül s ahogy az út is kopaszabb, a szikla, mint furcsa pálya tágul s a rendrakó éles szárnyak alatt együtt a kert, a pince, hordó… És azok is, akik csak borban születtek – akár a zászló szárnya –, jönnek az álmok is utána.