Mert elült a tenger

Akár a sejt a zöld világban, cellám olyan a tájban… Beépült és e négyszögű lapok tükrén lassan együtt vagyunk, akár e táblák meszébe nőve lábamnál a kagylók legyezője,   – mert elült a tenger.   S mert elszáll a nap, monstrumok várnak fáim alatt.