Idézve messzit és forgó közelt

A máringó, ha elszáll délután, a fán helye zölddel telik, de röptéből egy villanás bevág, aranyról kék a verseskönyvekig s ez épp elég, hogy megszólaljanak; idézve messzit és forgó közelt. A rácson túl egy széteső halat sűrű betűim zöld legyeivel a parton, amely fehérre apad. Herseg, suhog a fénylő kvarc-föveny, mint szárnyak tollhegyétől e falak és máringómmal az a menny, ahol villámló felhő hagy jelet, s kagylók viharjai fölzengenek…