A rajzfüzet széléről

1 Víz, víz, kegyetlen vakít a víz. Bor, bor, lángokba ragad a bor. Rohanó rácsok, vibráló zebranyáj dübörög szívem fölött, az őszi nyár.   2 Magunk, ha alig is, de sejtve épülünk közöttük állva s már nem is tárgyai, teljes valónk rakódik, épül egy tisztább tájba.   3 Az őszi hegy puha és hallgat, kettős illatot ontva. Gyümölcs ízét, virág színét mézes fényekkel oldja.