Szállok és szólok

1 Ezüst tükör előtt a varjak a nád fölött keringnek nagy csapatban. Elnézem szárnyuk s azt a csónakot, mely ringatott s amelyet itthagyok.   2 Én láttam kócsagot az égen s ha nádas mocsarunkba szálltak, árnyékuk ott is, mintha élne, játszott, karcsu szentek ölébe.   3 Tünődve Egryről, szedem a mandulát. Szívemben fénylik, mint idő, a kép. Szivárvány ívén úsznak zöld csukák és Szent Kristóf a gyermekkel belép.   4 Lassan Goethét is kedveli az ember. Már nem hideg… Tiszta csokorba a világ és ennél nincs nagyobb! Nem láng, de fény… Fogadjál otthonodba…   5 Körém gyűlnek a madarak s benéznek ismeretlen tájak. Szállok és szólok, akár a szavak, e láthatatlan élő szárnyak.