Tisztán kövül és marad

Berohadt a ciszterna-fedél és beszakadt, ahol a békák… Csupán a kör maradt… Beton… Így fénylenek sorban a pályák, kimérve égtől körmömig s a pinceív borostyán-sárga. Kiszikkadt ősz, száraz borok s egy vers hideg borkőbe zárva elém feszül… Már szinte pengve tölgy öblén, pince-bolt alatt idézve, mégis rejtve a testtelent, ami marad, mert minden lényeg tisztán kövül!… És marad!… És abban bár láthatatlan, de szilárd, akár a vers szavakban…