Áttett erő
És tovább ragyog, minden ami volt. |
Nem szökhet titkával a halott. |
A hű tárgyakból tovább sugárzik, |
igazi napját így adva a földnek |
s ragyognak ők is, akik követnek. |
|
Fénylik, mint rejtett geometria, |
mely lényegét a létben nemcsak |
sejteti, de érzed s rád szegezve |
mindenből kérdőn néz szemedbe… |
|
|
|