Tágabb valóba nőve

Kőpincés zöld medencék fölött berki langyos árkok hozzák a ködöt. Valami részegítő pára szólogat a majdnem éjszakába. Szárnyas hordók s poharak szava bennem, s körülöttem mintha idéznék az abroncs lényegét, mit összetart a kerek messzeség. Szavuk tisztább szférába teszi át szívünkkel ezt az éjszakát, megadva, értsük képletét, kinyitva szikláink ködét. Reszketve így, valami tett mozdul a csontos felület megett, s kibontva azt, tágabb valóba nőve mintha most tisztán pincénkhez jönne minden… S e mástestű vegytant, fizikát nyitott ajtónkra írja át, s a berki sötéten átragyogva fénylenek, mint a galagonya bokra a dolgok, mint akik egyek virágon túl a tágabb értelemmel, mely lépcsőt rak, élni bátran, mint madarak csontos cédrusfákban.