Megfogni ezt

Ellebben konyhám függönye. Fehér papírra néz, aki belépett… Szavát alig hallani, de ez a hang mintha tündöklene. Kőrózsás kapu oszlopán az élő nyárderék aléltan, mint lélek forró kőszoborban zihál, majd üvegen, szobán lebben át, s a hűs vasalt lapon beszólnak hozzá, akik értik… A fecskék éles kése fénylik. Szárny-cikkanások meszelt falon. Megfogni ezt és mind köszönteni hogyan?… Verssel, nem várt vendégemet! Borostyán ág kisért az égen s betűim mézga-könnyei.