Iszonytatos oszlop tövében
A köd még sejtet néha valamit, |
mert mögötte-táját ismerem: |
a törzseket, a vak szerszámokat, |
s a táblát is, melyen keres kezem. |
|
De ott, a rajtuk túli vant |
miről?… És így szavát is kik vegyék? |
Állunk iszonytatos oszlop tövében. |
Fejét a nap sem látta még! |
|
|
|