Ha betűink rendjével nyitod
| Tárgyakban és időnkben néha, |
| hogyha megnyílik az az ablak, |
| a mély derengés négyszögében |
| szép ismeretlenek suhannak. |
|
| Olyan szárnyakkal úszó testek, |
| melyeket itt nem tervez mester. |
| Ábrájuk zárt s oly végtelen, ahol |
| szőlők s kelyhek közt nincsen tenger. |
|
| Gyökér s ötvös viszonylatában |
| a zöld sejteken túli lényeg, |
| ha betűink rendjével nyitod szárnyát, |
| bár látod, de hiába nézed… |
|
|
|