Élő lantból
A tárgyak: egy asztal, rajta hagymák… |
Az üvegen túl kőlépcsők sora |
s váratlan kinyílik egy ablak |
|
a kép, hol minden lényegéből metszve |
oly más és felfokozva szárnyal. |
Asztal mögött a lantfarkú madár |
s Szent János játszik két hagymával, |
|
de ott a kése is… A kámzsa |
ragyog földöntúl viharába |
és élő lantból tépve tollát |
|
a forrás-szikrázásba mártja. |
Kristály feszül s a lépcsők síkja |
az ablakot tágabbra nyítja. |
|
|
|