Nyárvégi jel

Az oszlop mellett álltam s megütött a jel hűs, tiszta távlatával. Rezgett az éles levelek között s a nád alá más árnyék szárnyalt. Megéreztem, most vált és így marad az évszak borzongó síkokkal… Tegnap derékig még a nyárban voltam s e perc átfestette a szavakat.