Egy tollnak máshol élő

a nagy délután beült ide ránk dőlt az iszonyú meleg megtört a rózsák élő szine puha lett a diófák levele becsukta ernyőjét a bodza csupán a vers mint a lustaság hogy vad ábrándjait behozza ujjamra ült, mint illatos virág és izgatón – oly sokszor tette már – kibontja zöldjét visszaverve egy tollnak máshol élő sugarát és érzem tintáját keverve nem is én ahogy a lapra itt fölírja az a vers a sorait