Pincém boltívét hallgatva
| A szó nem jelzi lényegét! |
| Hogy is nyitná rejtett felét |
| a rím, a kép, a szerkezet, |
| ha senki sem látta földjét, egét. |
| magam biztatom, ott is van világ, |
| e köd mögött, mely kézzel fogható |
| s talán még várnak is reánk? |
| Szép azért, mert teljes titok |
| s az egyetlen ajtó hiába vár… |
| Az útnak nyoma sincs e tájon |
| s ha száll, madár se tudja, hova száll! |
|
|