E kettős-élű hallgatáson át

Nem könnyű látni e szótlanokat, s ahogy időm száll, egyre némább az ajkuk, de karjuk izmosabb, s telt kosarukból gyümölcs néz rám élő mosollyal… Akár fügefám márványt tetéző déli kedve, s e kettős-élü hallgatáson át kasza suhan és füst a kertbe…