De túl e látszatok…
Ahogy rajtam átfénylenek, |
mintha megsejteném, hová megyek… |
A kőrisfákon át ezüst-fehér |
fényben ragyog kőrisfa-tér |
és abban, ott is, itt is oszlopok. |
Így törzseik között otthon vagyok, |
de túl e látszatok valóján abba |
a nyár mintha tisztább búzát aratna… |
|
|