De túl e látszatok…
| Ahogy rajtam átfénylenek, |
| mintha megsejteném, hová megyek… |
| A kőrisfákon át ezüst-fehér |
| fényben ragyog kőrisfa-tér |
| és abban, ott is, itt is oszlopok. |
| Így törzseik között otthon vagyok, |
| de túl e látszatok valóján abba |
| a nyár mintha tisztább búzát aratna… |
|
|