Az bontja ki
Kinyitja füzetem… Felüti lapját… |
A szöcskék zizergése most elül. |
Grafit sorok suhannak és a dél |
feszül telt fürtökön belül. |
|
Feszül a szóban is, magam se értve |
e percek kerek áradásait… |
Mintha régi ismerős kisérne, |
nem is a fény, árnyék vakít. |
|
Az bontja ki formáidat világ |
s megannyi messzibb táj lebeg |
|
és távlatában kezem megremeg, |
akár a mész, hasadva lapja, |
jelei szárnyát nyitva magasba… |
|
|
|