Az bontja ki

Kinyitja füzetem… Felüti lapját…
A szöcskék zizergése most elül.
Grafit sorok suhannak és a dél
feszül telt fürtökön belül.
Feszül a szóban is, magam se értve
e percek kerek áradásait…
Mintha régi ismerős kisérne,
nem is a fény, árnyék vakít.
Az bontja ki formáidat világ
s megannyi messzibb táj lebeg
az ismert szaharákon át
és távlatában kezem megremeg,
akár a mész, hasadva lapja,
jelei szárnyát nyitva magasba…
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]