Úgy lényegül

Tágul, lazul a délután köre… Csak volt… Boglyánk is párába merült, s a sás kibontja régi álmát. Megjöttek mind és játszanak velünk. Ezért ilyen!… Unt képletét fölváltva mélyül az összetört egész. Már nem is délután, de több… Ahogy a szirmokról a méz… Úgy lényegül, s elébünk állva e tárgytalan, mint kalapács megüt. Bódultan állsz… A testet öltött percek mind rokonok… Szavuk van és kezük.