Vulkán már készült
| Róma… Virág pohárban, asztalon |
| s a kéz, mely gipszhez, vésőhöz szokott, |
| átesve gyöngéd, szép varázslaton, |
| elénk egy szál nárciszt hozott. |
|
| Beszélgetve, arckép arckép után, |
| míg zsongott kint a tiberiszi táj… |
| Így fénylett nálad minden délután |
| s a tél sugárzott, mint a nyár |
|
| telt szobroddal Cataniába, |
| ahol néhány magyar megállva, |
| néztük az Etnát… Kék-ezüstbe |
|
| vibráltak verseink s míg arcod |
| éle a hegyre érmet rajzolt, |
| Vulkán már készült, hogy kiöntse… |
|
|
|