Bartók

Jéggelfuttatott bozót

s a bükk belőle kiragyog

Ágán az ölyv is elcsúszik

de él a rügy

és tisztább a jégtől

és erős és zeng

akár a húr

Te vagy

decemberünkben a tavasz

Forrást hozó és kutak ostorát

taszító fény

kimerni azt

ahol a páfrány

mélyen a legtisztább tükörbe néz

Szent kávák moszat-szakálla közt

a dal

a pásztori

A Tátrákig futó homok

S Te vagy a mély

Te nézel föl az elszórt szigetek alól

s az is ki zeng a jég alól

Arany szalmával szórt

fagyott Dunán az út

Fekete hegytől még sötétebb tengerig

a lélek

mely mint a gyémánt

ha szárnyal fölsérti kozmoszunk

s marad az éteren mint üvegen

a jel

az ív

forrástól csillagig

Ó jéggelfuttatott világ

életfa benned ez a bükk

Beton   Nád

Vas              Tégla

Üveg

Vályog

bozótjából kiszállt

s alatta zöld gyepen a vad

Szép homlokán agancsvillájú lant

két

gyertya fény-körében

nép              haza

s közöttük tücsökszóval

éj márványán

neved