Átjön az üvegen
Csak ezt látjuk s e látó vakság |
kegyetlenebb, mint a hívő sorsa, |
de ő sem lép tovább, a tagadó. |
Az mennyet s ez csak port lát a porba. |
|
A szürkeség a legkegyetlenebb. |
Körülveszi most őszi hegyemet. |
És minden színt magába falva, |
átjön az üvegen a fehér lapra. |
|
|
|