Hegyi napló
| Irtják a szőlőt… Fejsze, méreg |
| szövetkezett, hogy gaz legyen az Éden. |
| Szín, illat, zamat helyett |
| bódék mögött isszák a rövideket. |
|
| Elment a dédi és kihalt a szőlő. |
| Az unokának kell a szebb világ: |
| a sörbe rum, csárdásból rumba, |
| s mint kutyát vezetik a szalufát |
| s nem bolha, a szú pattog benne… |
| Egy présház sem marad a hegybe. |
|
| Fújja a sárga gép a mérget. |
| Köröz az ész s lehull a fecske. |
| Rakódik, mint iszap, a méreg |
| s halál-fa árnya nő az Éden-kertbe. |
|
| Kezemben lengetem romantikád! |
| E kövön állt Csobánc úrnője és |
| patkók szikráznak ujjaim között. |
| Szakállas-puskát rejt a rés. |
| Kövén gyűrűm a hiteles pecsét. |
|
| Hajdan török s német fejét |
| verték szét, most meg Krisztusét. |
| Arc nélkül néznek a keresztek. |
| Vad utak szélén üres szentmisék… |
|
|
|