Elvont és mindig más valót

1 Kárminlilán tört ránk a zúgás és jégtől fényesebb eső szakadt, majd kékről tűzpiros kagylóba szedte a tó a kis hullámokat.   2 Az őszi hegy puha és hallgat kettős illatot osztva; gyümölcs ízét, virág színét mézes fényekkel oldja.   3 Szép a kék füst gyönyörű fátyla s az őszi okker-ragyogásba mintha egy tündér haja szállna e Botticelli rajzú mandulásba.   4 Pikkelyes vízen a felhők rajza hosszú és éles ábrákat vágva elvont és mindig más valót suhint a szeptemberi lázba.   5 Mondhatják, a legszebb te vagy, megsebzett égi diadém. Hűvös előkelőn ragyogsz s tükröd ezüstje él a tó vizén.