E nagy családnak
| A végtelen szól, mindenből a végtelen… |
| Magunk is így, e nagy családnak |
| részei már, egy rövid átmenettel; |
| amíg lágyan kinőnek mind a szárnyak. |
|
| Megjöttek… Ceruzámra ülve |
| itt van a nagy zöldszárnyú szöcske. |
| Sarkantyúját feni… Mit kezd velem? |
| Szárnya alatt pihen a kezem… |
|
| Kertem óriás zöld kalitka |
| s szabad rácsok között szép látvány, |
| ahogy piros szöcskét vadászva |
| fű-dzsungelben kapkod a sok sármány. |
|
| Szobámban egy nappali pávaszem |
| mind többször csak elém libeg. |
| Aztán eltűnik, de másnap újra |
| s van úgy, hogy zöld füzetem lepi meg |
| sötéten s mintha szavakat keresne, |
| csápjával tapogat a versbe… |
|
|
|