Eléri fáját mégis
Az őszi zümmögést is kizárva |
nem hallom, látom, ahogy a tűzfal |
szikrákat szórva eget köszörül. |
|
Ablakom tükrében őszi lepkék |
gyönyörű szárnyán csapkod a nemlét. |
Üvegen innen s kék szárnyon azon túl |
egy távoli harang szava kondul. |
|
Moccanatlan most a tájék. |
Eléri fáját mégis az árnyék |
és egyre csak hosszabbra nőve, |
átmegy egy másik legelőre. |
|
|
|